Reggel átmentem a lakásba, lefényképeztem mindent és lélekben próbáltam elbúcsúzni tőle. Azért 5 szép évet töltöttem ott… :( Őszintén szólva már nem szeretnék visszamenni oda soha többé. Bár soha ne mondd, hogy soha, igaz?
Nem mondom, hogy könnyű volt és jól esett. Sőt. Mindegy, most ez van. Jött az albérlőm az ingatlanossal. Az ingatlanos felnyalta a pénzt és le is lépett. A nő nagy izgalomba volt, hogy miket vegyen… igazából nemtudom, mennyire figyelt azokra amiket mondtam neki. Remélem, igen. Megkérdezte, lecserélheti-e a zárat... Természetesen nem-et mondtam. Remélem, be is tartja. Írtam tökjó szerződést, de át se olvasta és aláírta... hát. Mit mondjak erre? Leltárlistát is írtam, arra is azt mondta ő bízik bennem. Oké.
A nőről azt kell tudni, hogy egyedül jött a két kisfiával. A férje Németországban dologzik és kb. 3 havonta fog hazajönni pár hétre. 3 gyerek van de az egyik vidéken tanul, majd lehet, hogy ő is jön később. A férje nem engedi, hogy dolgozzon és állítása szerint tiszta. Meglátjuk. Meg akarta venni a lakást... annyira tetszik neki. Mondtam, hogy nem eladó. Most nagyon nem érné meg eladni.
Amíg nem fog beindulni ez a mókuskerék közöttünk, addig kicsit aggódom, hogy minden rendebn lesz-e. Fizessen időben és mindent, illetve vigyázzon a lakásra és az otthagyott dolgaimra. Ha ezeket megteszi én már boldog leszek. :)
Egy kis észrevétel a költözéssel kapcsolatban. CSAK Anya segített az EGÉSZ lakást kipakolni és áthozni. Dia felajánlotta, hogy segít de nem akartam elfogadni, így is alig vannak itthon, sok mindenkivel "kell" találkozni, nem akartam, hogy azzal töltsék az idejüket, hogy nekem segítenek, de többször is mondták, hogy segítenek és nagyon jól esett a szándékuk. Mindenkinek arra van ideje, amire szeretné, hogy legyen, nekem is ki kellett költöznöm és intézkednem nagyon záros határidőn belül, mégis volt időm néha erre-arra. Ennyi.
Szóval köszönöm szépen a felajánlást Drága Dius! A rengetegnél is több pakolást, cipekedést Anyu és a bútorszállítást Dávid! :)
Délután voltam vissza teteni a szempilláimat. Úgy voltam vele, amikor egy hét alatt lesírtam, hogy ha megnyugszom és minden rendeben lesz, akkor újra szeretném, mert nagyon tetszett. Eljött ez az idő és ma délután voltam feltetetni.
Annyira jó volt. Isten ments, hogy Juditot (aki múltkor feltette) szidjam, mert Ő is nagyon aranyos és ügyes volt, de most sokkal jobb volt!
Nem éreztem semmit amíg csinálta és utána sem! Néha teljesen megfeledkezem róla, hogy egyáltalán van, és olyan gyönyörű, hogy természetesnek nézik. A múltkoriról lerítt, hogy mű, de most természetesen szép.
Az is szép volt, de nem illett hozzám. Szóval ezután oda fogok menni! Imádom!
Köszönöm Mariann!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése